Design without borders / Határtalan design
2004 -2024
photos: Marek Błażucki, Darabos György, Digitálisképműhely, Imre Barnabás, Juhász G Tamás, Villányi Csaba
PHOTO SELECTION FROM PREVIOUS EXHIBITIONS / FOTÓVÁLOGATÁS KORÁBBI KIÁLLÍTÁSOKRÓL
photos: Marek Błażucki, Darabos György, Digitálisképműhely, Imre Barnabás, Juhász G Tamás, Villányi Csaba
PREVIOUS EXHIBITIONS 3D TOUR / ELŐZŐ KIÁLLÍTÁSOK 3D BEJÁRÁSA
VLOG 2020 - LINK TO ALL MOVIES / LINK AZ ÖSSZES FILMHEZ
Design Without Borders
In the past two decades, the project – organised without any institutional background – has undergone enormous development and has become one of the region’s most significant design and all-arts events. The initiative focuses on interoperability between genres and themes. Its name reflects its internationality, regional dialogue, European unity and the influence of individual art forms on each other. The organisers’ express intention is to present the broad interpretation possibilities of design: by broadening the concept, they focus on the creative approach and innovation. In accordance with the practice of previous years, the presented works, projects, and objects combine the most diverse fields – design, visual arts, fine art and performing arts. In addition to series-produced pieces, small-batch series of furniture and accessories, prototypes, and even experimental pieces are included too. What’s more, visitors can also find one-off works, object / material experiments and artworks on the borderline between design and fine art. Many invited artists deal with current social and ecological issues such as sustainability or social responsibility. The selection includes the works of different generations, from university students in their twenties to career-starters, through defining, internationally recognized mid-generation designers to mature artists in their nineties. The exhibitions accompanied by wholesome programmes, guided tours, concerts, and film screenings. The founding curators of the exhibition are interior designer Tamás Radnóti and textile designer Szilvia Szigeti.
A Határtalan design / Design without borders
Az eltelt közel két évtized alatt az intézményi háttér nélkül megrendezett projekt hatalmas fejlődésen ment keresztül, és a régió egyik legjelentősebb dizájn- és összművészeti eseményévé vált. A kezdeményezés a műfajok és a tematikák közötti átjárhatóságot állítja fókuszba, elnevezése a nemzetköziségére, a régiós párbeszédre, az európai összetartozásra és az egyes művészeti ágak egymásra hatására reflektál. A szervezők kifejezett szándéka, hogy bemutassák a dizájn tágan vett értelmezési lehetőségeit: a fogalmat kiszélesítve a kreatív szemléletet, az innovációt helyezik a középpontba. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a bemutatott alkotások, projektek, tárgyak a legkülönfélébb területeket – a dizájnt, a képzőművészetet, a formatervezést, a vizuális művészeteket és az előadóművészetet – kapcsolják össze. A sorozatban gyártott darabok mellett kis szériában készülő bútorok és kiegészítők, prototípusok, sőt kísérleti darabok is helyet kaptak, mi több, a dizájn és a képzőművészet határán elhelyezkedő egyedi munkákkal, tárgy- és anyagkísérletekkel és képzőművészeti alkotásokkal is találkozhat a látogató. A meghívottak közül sokan olyan aktuális társadalmi és ökológiai kérdésekkel foglalkoznak, mint a fenntarthatóság vagy a szociális felelősség. A válogatásban különböző generációk munkái szerepelnek, a huszonéves egyetemi hallgatóktól a pályakezdőkön át a meghatározó, nemzetközileg is elismert, középgenerációs dizájnerekig és a kilencvenes éveikben járó érett művészekig. A kiállításhoz tartalmas programok, tárlatvezetések, koncertek, filmvetítések kapcsolódnak.
A kiállítás alapító kurátorai: Radnóti Tamás belsőépítész és Szigeti Szilvia Ferenczy Noémi-díjas textiltervező
A DINNER FOR ONE – PROCESSING TRAUMA THROUGH DESIGN
Micheline Nahra has disassembled a four-person dinner setting and rebuilt it for one person, in a bid to make absence visible. A Dinner for one tells a story of loss, it is a signifier of absence, a former normalcy of life that is absent, and a situation that has been transformed into a memory. Starting from a table and four chairs, she deconstructed the objects into their constituent parts, worked on the individual elements and reconstructed the new table and chair.Raised in war-torn Lebanon, this process of deconstructing and reconstructing is a way of exploring the relationship between objects and the layering of stories in them.“Where I come from destruction is a reality and reconstruction is inevitable”. The pieces reflect the human need to retrace the past, preserve memories, and rebuild what is broken.
VACSORA EGY FŐRE (A DINNER FOR ONE) –
A DESIGN MINT A TRAUMAFELDOLGOZÁS LEHETSÉGES MÓDJA
„Ahonnan én jövök, ott a dekonstrukció a mindennapi valóság része, az újjáépítés, a rekonstrukció pedig elkerülhetetlen szükségszerűség.” A polgárháború sújtotta Libanonban felnőtt Micheline Nahra munkája.
„Egyik meghatározó gyerekkori élményem, hogy a családunk és a barátaink mennyire ragaszkodnak a tárgyaikhoz, és milyen hihetetlen megszállottsággal javítják meg azt, ami nem működik. Azt hiszem, az otthonunk volt az egyetlen hely, ahol minimális kontrollunk volt a történések felett.” Ez a tapasztalat adta a kiindulópontját annak a tárgyegyüttesnek, amelyben Nahra egy egyszemélyes változatot állított össze az eredetileg közös étkezésekhez használt négyszemélyes garnitúrából. A sötét fából készült elemeket szétszedte, és egy, az eredetire alig emlékeztető új széket és asztalt épített belőlük. A formán nem változtatott, a felületet nem kezelte, a használatból eredő kopásokat, karcokat, a bútor „történetét” nem módosította, de az egyes részeket szabadon használta fel; így lett például a régi székek kettévágott ülőkéiből az új szék masszív alapja. Az eredmény, amelyen szinte tapintható a veszteség és az abból fakadó hiány érzése, megrendítő, ugyanakkor új narratívát is kínál, amelyben helyet kap az emlékezés és a múlttal való megbékélés lehetősége. A traumafeldolgozásnak ez a befelé forduló és személyes módja nem csupán abban segítette, hogy jobban megértsen bizonyos összefüggéseket élettörténetével kapcsolatban, de azt is lehetővé tette, hogy alternatív módon közelítsen a régi és az új viszonyrendszeréhez.
branchwood Nr.4
Michael Thonet's No. 14 chair, designed in 1859, was one of the first mass-produced pieces of furniture. Thonet used local beech wood, which he steam-bent to the desired shape. With this new method, he both revolutionised furniture-making and introduced a method that minimised the amount of waste resulting from cutting. Thonet's approach was considered progressive and truly environmentally friendly at the time. Today, the limited availability of natural materials and the responsible use of resources demand a fundamentally different attitude from designers.
Jacob Niemann's thesis project, Branchwood No. 4, recreates the iconic Viennese Thonet café chair in a way that, while beautifully reflecting its famous predecessor in form, reflects current thinking and today's possibilities in its choice of materials and its method of construction. Branchwood No. 4 is the result of three years of development, using only tree branches and renewable resources. The cut branches regrow so the tree is not damaged, which is vital for the preservation of old specimens, intact ecosystems and a healthy biodiversity.
Its designer does not intend the chair to be an alternative to mass-produced furniture, but to be a handmade object that tells the story of natural resources in an era when they are becoming extremely valuable.
Universität für angewandte Kunst
branchwood Nr.4
Michael Thonet 1859-ben tervezett No. 14 széke volt az egyik első tömeggyártásban készült bútor. Thonet a bútorhoz helyi bükkfát használt, amelyet gőzhajlítással alakított a kívánt formára. Ezzel az új módszerrel egyszerre forradalmasította a bútorgyártást és vezetett be egy olyan metódust, amellyel minimálisra csökkent a keletkező vágási hulladék. Thonet megközelítése akkoriban igencsak progresszívnak és valóban környezetbarátnak számított. Ma már a természetes alapanyagok korlátozott elérhetősége, az erőforrások felelős felhasználása alapjaiban más attitűdöt vár el a dizájnerektől.
Jacob Niemann Branchwood No. 4 névre keresztelt diplomaprojektjében az ikonikus bécsi Thonet kávéházi széket alkotta újra oly módon, hogy formavilágában ugyan szépen reflektál híres elődjére, de anyagválasztásában és elkészítésének módjában is a jelenleg érvényes gondolkodást tükrözi és a mai lehetőségekre reflektál. A Branchwood Nr. 4 egy hároméves fejlesztés eredményeként született meg, kizárólag faágakból és megújuló erőforrások igénybevételével. Az ágak a levágást követően újra nőnek, így az adott fa nem sérül, ami létfontosságú az idős példányok, az ép ökoszisztémák megőrzése és az egészséges biológiai sokféleség fenntartásának szempontjából.
A széket a tervezője nem a tömeggyártott bútorok alternatívájának szánja, hanem egy olyan, kézzel készített tárgynak, amelynek segítségével elmesélheti a természeti erőforrások történetét egy olyan korszakban, amikor azok rendkívüli módon felértékelődnek.
Universität für angewandte Kunst Wien
George Koutsouris
"sounding objects"
GR-DK / 2023-24
Born in Greece, residing in Copenhagen, George Koutsouris graduated from the Royal Danish Academy of Fine Arts. He creates works based on movement, sound and randomness. He often combines various materials (wood, metal, plastic) and technical devices (motors, electronics, etc.) and creates complex works that are preceded by a lengthy planning process. The resulting playful constructions examine people's coexistence, their relationship with nature, and the importance of randomness in our lives. The exhibition features two kinetic sound works based on the concept of "barcoded" spheres. The striped spheres symbolise the human head/brain and its dependence on algorithmic processes. For Koutsouris, technological progress works against the evolution of human thought: the higher the level of technological development, the more humans become "hypnotized" and their heads degenerate into a bar-coded sphere.
George Koutsouris
"hangzó tárgyak"
GR-DK / 2023-24
A görög származású, Koppenhágában élő George Koutsouris a Dán Királyi Képzőművészeti Akadé-
mián szerzett diplomát. Olyan műveket hoz létre, amelyek a mozgáson, a hangon és a véletlen- szerűségen alapulnak. Gyakran kombinál különféle anyagokat (fa, fém, műanyag) és technikai eszközöket (motorok, elektronika stb.), és olyan bonyolult alkotásokat hoz létre, amelyek megvalósí-
tását hosszú tervezési folyamat előzi meg. A meg- születő játékos konstrukciók az emberek együtt- élését, kapcsolatát a természettel, valamint a vélet- lenszerűség fontosságát vizsgálják az életünkben. A kiállításon két kinetikus hangzó mű látható, amelyek a „vonalkódos” gömbök koncepcióján ala- pulnak. A csíkos gömbök az emberi fejet / agyat szimbolizálják, valamint annak függőségét az algoritmikus folyamatoktól. Koutsouris számára a technikai fejlődés az emberi gondolkodás evolúciója ellenében működik: minél magasabb a technológiai fejlettség szintje, az ember annál inkább „hipno tizálódik”, és a feje egy vonalkóddal ellátott gömbbé degenerálódik.
Katharina Mischer and
Thomas Traxler
AT / 2022
Established by Vienna-based duo Katharina Mischer and Thomas Traxler in 2009. They have become known for their conceptual approach and complex projects embodied in objects, furniture and installations. Their work method is research-based, followed each time by deep analysis. Their answers to problems are novel, offering progressive alternatives instead of common templates that are surprising and thought-provoking. They use both handicraft and methods considered radical in their projects. Their works are in the Vitra Design Museum and the Art Institute of Chicago, to name a few.
Their small furniture series Ratio is an exciting experiment looking into the hidden presence of ores in raw stone, demonstrating their presence in our everyday lives and calling attention to the detrimental environmental effects of ore mining. The series comprises five pieces: three side tables, a mirror and a bench. The stone objects are combined with functional accessories made out of the metal – zinc, brass and copper – that can be extracted from them. Additional 3mm thick plates show how much metal can be extracted from a stone slab that size. Stonemason Beno Ogren assisted in creating the objects.
Katharina Mischer and
Thomas Traxler
AT / 2022
A bécsi székhelyű duót Katharina Mischer és Thomas Traxler alapította 2009-ben. A páros konceptuális megközelítéséről és komplex projektjeiről vált ismertté, amelyek tárgyakban, bútorokban és installációkban egyaránt testet öltenek. Munkamódszerük kutatásalapú, amelyet minden esetben mélyreható analízis követ. Az egyes problémákra adott válaszaik újszerűek, a bevett sémák helyett progresszív alternatívákat kínálnak, amelyek meglepőek és elgondolkodtatók. Projektjeik során kézműveseljárásokat és radikálisnak tekinthető metódusokat egyaránt alkalmaznak. Munkáik megtalálhatók többek között a Vitra Design Museumban, illetve az Art Institute of Chicagóban is.
Ratio kisbútorsorozatuk egy izgalmas tárgykísérlet, amely az ércek rejtett jelenlétét vizsgálja a nyers kövekben, közérthetően mutatja meg jelenlétüket mindennapjainkban, és felhívja a figyelmet a fémbányászat káros környezeti hatásaira is. A széria öt darabból: három asztalkából, egy tükörből és egy padból áll. Az egyes kőtárgyakon a belőlük kinyerhető fémmel azonos anyagú – cink, sárga- és vörösréz – funkcionális kiegészítő elemek találhatók, ezenkívül 3mm vastag lemezekkel jelzik, hogy az adott méretű kődarabból mennyi fém nyerhető ki. A tárgyak elkészítésében egy kőfaragó, Beno Ogrin is részt vett.
Shahar Livne
NL-IL / 2020
NEW RAW MATERIALS FROM THE FUTURE – METAMORPHISM
What would happen if the synthetic waste seeping into the ground were to be reborn as a hybrid material?
The special objects and installations of Shahar Livne are born out of her research into nature, natural sciences (specifically biology) and philosophy, their narratives embodied by various raw material experiments.
The basis of the design project, which also contributes to scientific research, is the idea of an imagined future. „Environmental changes triggered by the waste generated by humanity inevitably endanger and even transform nature. Microplastics penetrate the earth and the ecosystem so deep that they combine and transform into a totally new raw material that is a peculiar and utopian mixture of nature and culture.” This is only partly a figment of the imagination. In 2014 a “rock” was discovered on the beaches of Hawaii. It was made up of sand and waste and was dubbed a plastiglomerate. In her proposal the artist asks questions like ‘how do humans relate to a new material that is synthetic (man-made) in its origin’ or ‘how can its specific properties become the basis of a design process’.
Beazley Designs of the Year 2018 finalist
New Material Award 2018 finalist
Shahar Livne
NL-IL / 2020
ÚJ ALAPANYAGOK A JÖVŐBŐL – A METAMORFIZMUS
Vajon mi történne, ha a földbe kerülő szintetikus szemét hibrid matériaként kelne új életre?
Shahar Livne különleges tárgyai és installációi a természet, a természettudományok (azon belül a biológia) és a filozófia területeit egyaránt érintő kutatások eredményeképpen születnek, narratívájuk különféle alapanyag-kísérletekben ölt testet.
A tudományos vizsgálatot is szolgáló dizájnprojekt alapját egy elképzelt jövő gondolata adja. „Az ember által termelt és előállított hulladék okozta környezeti változások óhatatlanul veszélyeztetik, sőt gyökeresen át is alakítják a természetet. A mikroműanyagok már olyan mélyen hatolnak be a földkéregbe és a környezeti rendszerekbe, hogy azokkal keveredve egy teljesen új nyersanyaggá alakulnak át a természet és a kultúra egy különös, utópisztikus keverékét adva.” Mindez csak részben a képzelet játéka, hiszen 2014-ben Hawaii partjain homokból és hulladékból álló „kőzetet” találtak, amelyet elneveztek plasztiglomerátumnak. A felvetésben olyan kérdéseket fogalmaz meg az alkotó, hogy az ember miként viszonyul egy új matériához, amely eredetét tekintve is szintetikus (ember alkotta), illetve hogy sajátos tulajdonságai hogyan válhatnak egy tervezési folyamat alapjává.
A Beazley Designs of the Year 2018 döntőse
A New Material Award 2018 döntőse
Fabio Hendry
HOT WIRE EXTENSIONS
The result of 4 years of research, this new method enables the creation of designer chairs and other furniture items using industrial waste generated during 3D printing.
With his work Fabio Hendry focus on analysing the reuse possibilities of high-tech raw materials and industrial production of the future. Hot Wire Extension, an experiment by their co-founded Studio ilio, looks into the recycling of nylon powder used during SLS (selective laser sintering) 3D printing. Although this technology is considered an environmentally sustainable process, only part of the raw material used for SLS printing can be reused without a degradation of quality. (A single manufacturer generates ca. 1000 kgs of waste in 3 weeks.)
The frame of the furniture is a nichrome wire. When an electric current is passed through it the generating heat “cures” the mixture of nylon powder and sand onto the wire. The process takes place inside a sealed container where the molten nylon forms a continuous, homogeneous, bone-like hard coating over the wire as it cools. The process is progressive not only because it utilises additive manufacturing in a novel way; it also opens new dimensions for manufacturing and aesthetics.
For the time being, the finished prototypes are available in galleries; market introduction is expected in the near future.
Rado Star Prize Switzerland for Young Talents 2019 nominee
Fabio Hendry
BÚTOROK DRÓTBÓL ÉS NEJLONPORBÓL – A HOT WIRE EXTENSIONS PROJEKT
Egy négyéves kutatás eredménye az az új módszer, amelynek köszönhetően a 3D nyomtatás során visszamaradó gyártási hulladékból formatervezett székek és más lakberendezési kiegészítők állíthatók elő.
Fabio Hendry munkájának fókuszában a high-tech alapanyagok újrafelhasználási lehetőségeinek, valamint a jövő ipari termelésének vizsgálata áll. Studio ilio Hot Wire Extensions névre keresztelt kísérlete az SLS (selective laser sintering) 3D nyomtatás során használt nejlonpor reciklikálásával foglalkozik. Bár ezt a technológiát környezettudatos eljárásként ismerjük, az SLS nyomtatáshoz használt nyersanyag mindössze egy része használható újra minőségromlás nélkül. (Egyetlen gyártó három hét alatt nagyjából 1000 kilogramm hulladékot termel.)
A bútorok váza egy nikróm huzal, amelybe elektromos áramot vezetnek és a keletkező magas hőfokon „ráégetik” a nejlonpor és homok keverékét. A folyamat egy zárt konténerben zajlik, ahol hűlés közben a hőtől megolvadt nejlon összefüggő, homogén és csontszerűen kemény bevonatot alkot a huzalon. Az eljárás progresszivitása nem merül ki az additív technológia újszerű alkalmazásában, de új dimenziókat nyit az előállítás és az esztétikum terén is.
Az elkészült prototípusok egyelőre galériákban érhetők el, a piaci bevezetés a közeljövőben várható.
A Rado Star Prize Switzerland for Young Talents 2019 jelöltje
Koka Nikoladze 2023- "sounding objects"
Residing in Norway, this Georgian artist composes music, builds music-making machines and various expressive performance surfaces, and gives lectures on music and technology. Drone Box No.1 is actually a four-tone synthesizer, the sound is produced by turning the stepper motors mounted on top of the wooden box. The various objects affixed to the motors determine the character of the individual sounds.
“The pine cone produces a rich drone. The egg doesn’t do much and lets the box do the work. The paper cup makes the sound rounder, and the copper spiral provides resonant harmonics.”
The box can be MIDI-controlled from a keyboard or even a computer, there is even a smart automatic sound control mode, so you can improvise without having to think about which motor to turn. The improved version of the box will also have a button on one side, so you can create your own playlists from MIDI files on an SD card.
Koka Nikoladze 2023- "sounding objects"
A Norvégiában élő Grúz alkotó komponál, zenélő gépeket és különféle expresszív előadói felületeket épít, továbbá előadásokat tart a zenéről és a technológiáról. A Drone Box No.1 doboza tulaj- donképpen egy négyhangú szintetizátor, amelyen a hangot a fadobozon ülő léptetőmotorok forgatásával állítjuk elő. A motorokhoz rögzített különböző tárgyak idézik elő egy-egy hang karakterét.
„A fenyőtoboz gazdag zümmögést ad. A tojás nem sokat tesz, és a munkát a dobozra bízza. A papír- pohár kerekebbé teszi a hangot, egy rézspirál pedig rezonáns felhangokat biztosít.”
A doboz MIDI-vel vezérelhető billentyűzetről vagy akár számítógépről, sőt létezik egy okos automa- tikus hangvezérlési mód is, így anélkül lehet impro- vizálni, hogy gondolkodni kellene azon, melyik motort forgassuk. A doboz továbbfejlesztett változa- tának oldalára egy gomb is kerül majd, így saját lejátszási listák is készíthetők a MIDI fájlokból egy SD kártyán.
HU / CSIZIK BALÁZS
IS IT A SIN TO SEE BEAUTY IN COLOURFUL PLASTIC TRASH?
Balázs Csizik uses plastic waste found on the beach to create artistic compositions reminiscent of suprematist images
One of humanity’s most pressing issues is to reduce pollution in the oceans, because according to predictions they will contain more plastic than fish by the year 2050. So far ca. 150 million tons of waste have made it into the seas, however this figure is rising daily at a disturbing rate. The sight of discarded straws, plastic cups, soft drink bottles and other piles of synthetic waste has alas become part of the beach landscape; but even more worryingly these slowly but surely choke wildlife too. These various pieces of plastic occasionally arrange themselves into interesting compositions that reveal – at a push – certain aesthetic features. This is what this series endeavours to demonstrate, where the viewer sees the objects as artworks and as documents of a problem that needs to be tackled at the same time.
Balázs Csizik has a master’s degree in visual communication, his field of research is the situation of contemporary Hungarian abstract photography. He is primarily interested in contemporary architecture and abstract art styles. Beyond this he mainly studies the work of constructivist artists from the turn of the 20th century and their works based on the reduction of colour and shape. His images are characterised by the play with plane shapes and the compositions originating from them.
The series is a personal salute to Kazimir Malevich, the genius father of Suprematism.
HU /CSIZIK BALÁZS
VAJON BŰN-E MEGLÁTNI A SZÉPET A SZÍNES MŰANYAG SZEMÉTBEN?
Csizik Balázs szuprematista képekre emlékeztető művészi kompozíciókat alkot a tengerparton talált plaszik hulladékból
Az emberiség egyik legsürgetőbb feladata csökkenteni az óceánok szennyezettségét, hiszen az előrejelzések szerint 2050-re már több lesz ott a műanyag, mint hal. Eddig nagyjából 150 millió tonna hulladék került a vízbe, de ez a szám napról-napra nyugtalanító mértékben emelkedik. A tengerparton eldobált szívószálak, műanyag poharak, üdítőitalos flakonok, és egyéb szintetikus szeméthalmok látványa ma már sajnos hozzátartozik a tájképhez, de ennél aggasztóbb, hogy szép lassan megfojtják az élővilágot is. Ezek a különböző plasztik darabok olykor érdekes kompozíciókba rendeződnek, amelyekben, ha nehezen is, de felfedezhető egyfajta esztétikum. Ennek bemutatására vállalkozik a sorozat, amelyben a műveket a befogadó egyszerre érzékeli műtárgyként és egy megoldandó probléma dokumentumaként.
Csizik Balázs vizuális kommunikáció szakon szerezte mesterdiplomáját, kutatási területe a kortárs magyar absztrakt fotográfia helyzete. Elsősorban a kortárs építészet és az absztrakt művészeti irányzatok érdeklik. Azon túl főként a századforduló konstruktivista alkotóinak munkásságát, a szín és forma redukciójára épülő műveiket vizsgálja. Képeire a síkidomokkal való játék, az ebből kiinduló kompozíció jellemző.
A sorozat személyes tisztelgés a szuprematizmus megalkotója, a zseniális Kazimir Malevics előtt.
Katja Burger, Tjaša Bavcon and Jasmina Ferček
SI / 2021
Three artists and designers - Katja Burger, Tjaša Bavcon and Jasmina Ferček - make up the Oloop studio. The members of the workshop, which has been operating since 2003, typically deal with design, spatial design and textile design. They regularly participate in important Slovenian and international design exhibitions, and have already received numerous awards for their work, including the Red Dot Design Award. An important part of their activity is the lectures and workshops where they address socially sensitive topics. Launched in 2010, Super Hands is a research and development project that examines the positive effects of handicrafts on the well-being of the individual and community life. This is the focus of their unique Slovenian initiative called Revealed Hands, which neatly connects textile d esign, handi-
crafts and the socialization of women belonging to vulnerable social groups. The project was implemented in the area of the former industrial city of Jesenice, where an extremely great number of people from the former Yugoslavia live; and its purpose is to help the social integration of the women living here and provide them with additional income. During these community-building sessions the participants make unique crocheted pillows from yarn woven from local wool and dyed with natural dyes. These pillows are extremely diverse in appearance, as they preserve the cultural roots of their creators; at the same time they are fresh and can be integrated excellently into contem-
porary interiors.
The implementation of the project was supported by the Slovenian Ministry of Culture and the European Social Fund.
Katja Burger, Tjaša Bavcon and
Jasmina Ferček
SI / 2021
Három művész és dizájner – Katja Burger, Tjaša Bavcon és Jasmina Ferček – alkotja az Oloop stúdiót. A 2003 óta működő műhely tagjai jellemzően tér- és formatervezéssel, textilterve-
zéssel foglalkoznak. Rendszeresen részt vesznek fontos szlovén és nemzetközi dizájnkiállításokon, munkájukért számos elismerést kaptak már, többek között elnyerték a Red Dot Design Awardot is. Tevékenységük hangsúlyos részét alkotják azok az előadások és workshopok, amelyek keretében szociálisan érzékeny témákhoz nyúlnak. A 2010-ben indított Super Hands egy olyan kutatási és fejlesztési projekt, amely a kézművesség pozitív hatásait vizsgálja az egyén jóllétére és a közösség életére. Erre fókuszál a Revealed Hands nevet viselő egyedülálló szlovén kezdeményezésük, amelyben szépen kapcsolódik össze a textiltervezés, a kézműves alkotás és a sérülékeny társadalmi csoportokhoz tartozó nők szocializációja. A programot az egykori iparváros, Jesenice körzetében valósították meg, ahol rendkívül magas az ex-jugoszláv területekről származók száma, célja pedig, hogy segítse az itt élő nők társadalmi beilleszkedését és kiegészítő jövedelemhez juttassa őket. A közösségteremtő foglalkozások során a résztvevők helyi gyapjúból font, természetes színezőkkel festett fonalból készítenek egyedi horgolt párnákat, amelyek megjelenésükben rendkívül változatosak, hiszen őrzik készítőik kulturális gyökereit, ugyanakkor frissek és jól beilleszthetők a kortárs enteriőrökbe is.
A projekt megvalósítását a Szlovén Kulturális Minisztérium és a European Social Fund támogatta.
Alvaro Catalán de Ocón
ACdO
This Spanish designer's projects focus on social responsibility, multiculturalism and sustainability. He likes mixing traditional methods and contemporary technologies, creating typically 21st century objects. He often creates his attractive, yet functional pieces with the help of craftsmen. He typically works under his own brand name, ACdO, but also regularly collaborates with other brands.
PET Lamp, established more than a decade ago, offers lamps made using PET bottles using traditional weaving techniques. The initiative, which operates on several continents, is also present in Africa; the Bolgatanga collection, for example, is made in the Ghanaian settlement of the same name. The individual pieces are woven by local artisans from straw and elephant grass using the Pakurigo Waves technique, their special feature being the wavy effect.
Created in collaboration with the Spanish brand GAN Rugs, the Plastic Rivers carpet series is actually a manifesto reflecting on the problem of plastic pollution. The poorest countries – where environmental regulations are almost non-existent – buy up the garbage of the developed world, sort out anything usable, and the rest ends up in nearby rivers which transport waste into the oceans like huge highways. The pieces depict aerial views of the world's four most polluted rivers – the Yangtze, the Indus, the Ganges and the Niger – and are made of recycled plastic waste yarn using a hand-stitching technique.
Alvaro Catalán de Ocón
ACdO
A spanyol tervező projektjeinek középpontjában a társadalmi felelősség, a multikulturalizmus és a fenntarthatóság áll. Előszeretettel kever hagyományos metódusokat és kortárs technológiákat, tipikusan 21. századi tárgyakat teremtve. Attraktív, ugyanakkor funkciójukat tökéletesen ellátó darabjait gyakran kézművesek bevonásával alkotja meg. Jellemzően saját márkanév, az ACdO égisze alatt dolgozik, de más brandekkel is rendszeresen együttműködik.
A több mint egy évtizede működő PET Lamp PET-palackok felhasználásával készülő, tradicionális szövési technikákat alkalmazó lámpákat kínál. A több földrészen is működő kezdeményezés Afrikában is jelen van, a Bolgatanga névre keresztelt kollekció például az azonos nevű ghánai településen készül. Az egyes darabokat helyi kézművesek szalmából és elefántfűből, a Pakurigo Waves nevű technikával fonják, különlegességüket pedig a hullámzó hatás adja.
A spanyol GAN Rugs márkával együttműködésben megvalósított Plastic Rivers szőnyegsorozat tulajdonképpen egy, a műanyagszennyezés problémájára reflektáló manifesztum. A legszegényebb országok – ahol környezetvédelmi szabályozás szinte nem is létezik – felvásárolják a fejlett világ szemetét, a használható dolgokat kiválogatják, a maradék pedig a közeli folyókban végzi, amelyek hatalmas autópályákként szállítják a hulladékot az óceánokba. A világ négy legszennyezettebb folyójának – Jangce, Indus, Gangesz és Niger – légi felvételeit ábrázoló darabok újrahasznosított műanyaghulladék-fonalból, kézi tűzéses technikával készülnek.
aalto university
The Department of Design is a diverse community of competent, creative and responsible individuals who can study design, fashion and textile design, co-design, design leadership and sustainable development. In the program, the understanding of appreciate technical skills, social significance and artistic expression are equally important. The department educates front-line design professionals and visionaries for established, changing and emerging fields of design, and also renews its expertise through high level research in continuous collaboration with stakeholders.
The current exhibition shows a selection of works of the Design Department’s exhibition series, Design for a Cooler Planet. The exhibition celebrates the entwinement of creativity and sustainability through art and design, and it also highlights the need for multidisciplinarity in order to achieve profound change and truly novel solutions. The presented works focus on the ability to use different resources – such as natural resources, raw materials, energy – with consideration of the next generations and the ecosystem, and by promoting well-being and sustainable development. Wise design respects our common future. It advances wellbeing and carefully considers the impacts of our choices on future generations, society and biodiversity.
Under two subthemes (Better to Wear and Infinite Materials), Designs for a Cooler Planet presents glimpses of a wiser future with eleven of Aalto’s research-based projects.
aalto university
A dizájntanszék hozzáértő, kreatív és felelősségteljes egyének sokszínű közössége, akik formatervezéssel, divat- és textiltervezéssel, co-designnal (felhasználók bevonásával zajló tervezési folyamat), dizájnmenedzsmenttel és a fenntartható fejlődést szolgáló témákkal egyaránt foglalkozhatnak. A program azonos hangsúlyt fektet a szakmai, technikai jellegű oktatására, a társadalmi kérdések iránti érzékenységre és a művészi kifejezésmód fejlesztésére. A tanszék olyan kiváló szakembereket képez, akiknek határozott elképzelései vannak, legyen szó a formatervezés bevett vagy változófélben lévő területeiről, miközben a külső partnerekkel közösen folytatott magas szintű együttműködéseknek és kutatásoknak köszönhetően képes a folyamatos megújulásra is.
A most látható kiállítás a Dizájn Tanszék Designs for a Cooler Planet című sorozatán szerepelt munkákból készült válogatás. A tárlat a kreativitás és a fenntarthatóság találkozását járja körül a művészeten és a formatervezésen keresztül, rávilágít a multidiszciplinaritás szükségességére annak érdekében, hogy mélyreható változások és valóban új megoldások születhessenek. A bemutatott művek a különböző erőforrások – például természeti erőforrások, nyersanyagok, energia – felhasználásának képességére összpontosítanak, szem előtt tartva a soron következő generációk és az ökoszisztéma problémáit, valamint a jóllét és a fenntartható fejlődés fontosságát. Az okos dizájn tiszteletben tartja a közös jövőt: fellendíti a jóllétet, és gondosan mérlegeli döntéseink hatásait a jövő nemzedékekre, a társadalomra és a biológiai sokféleségre. A ’Designs for a Cooler Planet’ két altémán keresztül (’Better to Wear’ és ’Infinite Materials’), tizenegy kutatásalapú dizájnprojekten keresztül enged betekintést egy bölcsebb és fenntarthatóbb jövőbe.
HU / Regős István
One of the Hungarian scene’s exciting actors, this artist works primarily as a painter.
His characteristic works incorporate surreal, neo-primitive, historicizing and eclectic features, but he also uses kitsch and folk art elements in a tongue-in-cheek way. His mode of expression is peculiarly autonomous and local in the good sense, its essence is to create tradition by rethinking tradition. In addition to paintings, he also creates assemblages and installations. He and his wife, Anna Regős, jointly established the Palmetta Design Gallery in Szentendre in 1998, and then opened the Palmetta Design and Textile Art Gallery in Budapest in 2013
.
The Memory Object is connected to a historical event: the Pan-European Picnic, organized in 1989. During this picnic the Hungarian-Austrian border was opened to the citizens of the German Democratic Republic. The border crossing, a gut-wrenching experience up until then, turned into a euphoric folk festival. The unexpectedness and absurdity of the event was only compounded by the sight of Trabants and Wartburgs shoved to the roadside with their doors open. This day inspired the idea to create the Trabant sofas, reminders of an era that become favourite household items without the associated anxieties.
HU / Regős István
Az elsősorban festőként tevékenykedő alkotó a hazai szcéna egyik izgalmas szereplője.
Karakteres munkáiban egyszerre jelennek meg szürreális, neoprimitív, historizáló és eklektikus jegyek, de idézőjelbe téve felhasználja a giccs, a népművészet elemeit is. Sajátos módon autonóm, jó értelemben vett lokális kifejezésmód az övé, amelynek lényege, hogy a tradíció újragondolása révén teremt hagyományt. A festmények mellett assemblage-okat, installációkat is készít. Feleségével, Regős Annával 1998-ban közösen alapították meg a Palmetta Design Galériát Szentendrén, majd 2013-ban Budapesten megnyitották a Palmetta Design és Textilművészeti Galériát.
A Memory Object egy történelmi eseményhez az 1989-ben szervezett Páneurópai piknikhez kapcsolódik, amely során megnyitották az NDK állampolgárok előtt a magyar-osztrák határt. Az addig torokszorító érzéssel járó átkelés eufórikus hangulatú népünnepéllyé alakult. Az esemény váratlanságát, abszurditását csak növelte az út mentén nyitott ajtókkal félrelökött Trabantok, Wartburgok látványa. Ez a nap adta az ötletet a Trabant kanapék elkészítéséhez is, amelyek úgy emlékeztetnek egy korszakra, hogy annak szorongásait magunk mögött hagyva válnak kedvenc használati tárgyainkká.
HU / Doktor Melinda
Moholy-Nagy University of Art and Design
In connection with the future of food and superfoods, this student designed an algae biofarm that can be easily integrated into the urban environments of today and the future. The compact growing unit includes all that is necessary for an entire cycle of algae production, usage and consumption.
The completed prototype consists of three main parts: a cylindrical cultivation unit, a drainage vessel with filtration, and a stand. The stand contains a light source for algae photosynthesis and a spiral heating element for proper growth; both can be activated and adjusted independently. The electronics suite of the bioreactor, the temperature controller and the aerator are housed in an enclosed space at the bottom of the stand.
While researching and designing the cultivation of algae, investigating methods of food processing, material combinations and the utilisation of algae, Melinda Doktor developed nine different recipes in collaboration with members of the Onyx Workshop creative community. The goal is to demonstrate the textural diversity of microalgae use through the series of food experiments developed, while balancing gastronomic value and nutritional content.
HU / Doktor Melinda
Moholy-Nagy University of Art and Design
A hallgató a jövő étkezéséhez és a szuperélelmiszerek témaköréhez kapcsolódva egy olyan algabiofarmot tervezett, amely könnyen integrálható a mai és a jövőbeli városi környezetbe. A kompakt termesztőegység magában foglalja az alga előállítását, valamint a felhasználás és a fogyasztás teljes ciklusát végigkísérő eszköztárat is.
Az elkészült prototípus három fő részből – egy hengeres termesztőegységből, egy szűrést is biztosító leengedőedényből és egy állványból – áll. Az állványon található az alga fotoszintéziséhez szükséges világítóelem és a megfelelő növekedést biztosító, spirál alakú fűtőelem, amelyek külön kapcsolhatók és állíthatók. Az állvány aljában kialakított, dobozolt térben kapott helyet a bioreaktor elektronikai gépháza, a hőmérsékletszabályzó és a levegőztető is.
Doktor Melinda az alga termesztéséhez kapcsolódó kutatás és tervezés során – az alga élelmiszercélú feldolgozási módszereit, anyagtársításait, hasznosíthatóságát vizsgálva – kilenc különböző receptúrát fejlesztett ki az Onyx Műhely alkotói közösség tagjaival együttműködve. Célja a kialakított élelmiszerkísérlet-sorral – a gasztronómiai érték és a tápanyagtartalom egyensúlyának kialakítása mellett – a mikroalga-felhasználás texturális sokszínűségének bemutatása.
Judit Eszter Kárpáti -
Esteban de la Torre
DUNG DKAR CLOAK
Interaktív installáció, 2023
A Dung Dkar Cloak olyan intuitív zenei interakciókhoz való interfész, ahol az emberi jelenlét, érintés és finom gesztusok által érzékelés alapú hangkompozíciók jönnek létre. A kutatásalapú alkotási folyamat eredményeképp létrejött installáció a fraktálgeometria, az interfész tervezés, a hangszintézis, a digitális jacquard textilek és a multiszenzorális érzékelés kapcsolatait kutatja.
Az EJTECH néven alkotó interdiszciplináris duó – Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Innovációs Központjának kutatói – textil-alapú interfészekkel és programozható anyagokkal dolgoznak.
A kutatás célja új, kiterjesztett, neoanalóg anyagok létrehozása, amelyek kiterjesztik a felhasz- náló érzékelését és túlmutatnak a megszokott, konvencionális interfész tervezésen. Ebben az alkotási folyamatban a közönség egyszerre elő- adó és hallgató, amelyben saját valós idejű hang- kompozíciókat (improvizációkat) alkothatnak. A hangok keresése egyfajta archeológiai tevékeny- ségre emlékeztet, amely az érintéseink hatásmechanizmusainak feltérképezésére irányul.
A textil, egy közvetítő anyag, interfész az emberi bőr és a külvilág, a fizikai és a digitális környezet között, amellyel különböző világok közötti platformokat lehet létrehozni. A texil egy metafora, a makrokozmosz és a mikrokozmosz szövedéke, a második bőr és a következő interfész az ember és a számítógép között.
Az alkotók az installációt elsőként a washingtoni Smithsonian Hirshhorn Múzeumban mutatták be 2023-ban.
Judit Eszter Kárpáti -
Esteban de la Torre
DUNG DKAR CLOAK
Interactive installation, 2023
Touch and explore the textile in order to generate a unique soundscape, shaped by the gestures and delicate tactile wandering throughout the woven interface.
Dung Dkar Cloak is a soft interface for intuitive musical interactions. It is a fractal tapestry aug- mented in order to create an intimate explorative material experience. Textiles as the metaphor that strings together the macrocosm and microcosm, the interwoven reflection of interpersonal relation- ships, the linking of vertices and edges to create a network, our second skin and the next interface for human-computer interactions.
Through the evolutions of the cosmos, we are the story of matter being told to itself. Growth and pattern are innate in matter. Without a designer, matter continuously shapes itself into the infinite fractal tapestry of our universe - every pebble, every mountain, every life.
Dung Dkar Cloak is developed within the Innovation Center of the Moholy-Nagy University of Art and Design. This work is part of the ongoing research on new augmented materials, specifically soft interfaces as an intuitive, non-intrusive platform between digital environment and the physical world.
Judit Eszter Kárpáti, PhD and Esteban de la Torre are an interdisciplinary duo under the name EJTECH, and academic researchers at the Moholy-Nagy University of Art and Design. They are working with hyperphysical interfaces and programmable matter aiming to rediscover networks of emerging structures and immanent causality within realist metamaterialism.
ENG
The 9th TEXHIBITION project pays homage to composer György Ligeti's 100th birthday and reflects on the world-renowned composer’s 11-movement piano cycle Musica ricercata, composed between 1951 and 1953 shortly after Ligeti began teaching at the Music Academy in Budapest. In his 11-movement composition, Ligeti uses an increasing number of musical notes from an octave to compose each movement: only 2 in the first movement, 3 in the second, 4 in the third, and so on. As the tonal range expands, the musical space seems to do so too: the fugue at the end of the cycle, using all 12 notes, fulfils this effect. Ligeti was only 28 when he composed Musica ricercata and paid tribute to his role models with two movements of the cycle, dedicating one to Bartók and one to Frescobaldi.
Czech, Hungarian and Slovak textile artists Éva Adorján, Pavlína Árendášová, Réka Csíkszentmihályi, Mikolt Detre, Gabi Lőrincz V., Anežka Podzemská & Dana Elsterová (DurchDuo), Andrea Ruttka, Szilvia Szigeti, Inna Vlasova, Gwendolin Zimonyi, and graphic artist Sándor Pinczehelyi with reacted to this piano cycle in a free graphical approach. Movement after movement they gradually used one colour or hue more from a predefined colour wheel.
This year, the Ligeti year and the 100th anniversary of his birth, saw the release of the piano cycle Musica ricercata’s first-ever film adaptation. The film was the other main inspiration for the textile project featuring in the exhibition. The composition is performed by Róza Radnóti, the film's director is Mihály Kerényi. The trailer for the film will be shown at the exhibition. The music film will be shown in full length at the finissage on 26 November.
HUN
Ligeti György zeneszerző 100. születésnapja előtt tiszteleg a IX. TEXHIBITION című projekt, amely a világhírű zeneszerző Musica ricercata című, tizenegy darabból álló zongoraciklusára reflektál, amely 1951 és 1953 között készült, nem sokkal azután, hogy a zeneszerző tanítani kezdett a budapesti Zeneakadémián. Ligeti a 11 tételes műben tételenként egyre nagyobb hangkészletből dolgozik, az első tételben csak 2, a másodikban 3, a harmadikban 4 (és így tovább) hangot használ fel egy oktávból a komponálásához. Az egyre bővülő hangkészlettel mintha a zenei tér is tágulna: a ciklus végén elhangzó, mind a 12 hangot megszólaltató fúga teljesíti be a hatást. A mű komponálásakor mindössze 28 esztendős Ligeti a ciklus két tételével is tiszteleg példaképei előtt; egy tételt Bartóknak, egy tételt pedig Frescobaldinak ajánlott.
A zongoraciklusra cseh, magyar és szlovák textilművészek, Adorján Éva, Pavlína Árendášová, Csíkszentmihályi Réka, Detre Mikolt, Lőrincz V. Gabi, Anežka Podzemská & Dana Elsterová (DurchDuo) Ruttka Andrea, Szigeti Szilvia, Inna Vlasova, Zimonyi Gwendolin, valamint Pinczehelyi Sándor grafikusművész szabad grafikai felfogásban reagáltak: tételenként mindig egy-egy színnel illetve egy szín tónusával többet használtak fel az előre meghatározott színkörből.
Az idei Ligeti-évben, a zeneszerző születésének 100. évfordulóján jelent meg Musica ricercata című zongoraciklus filmfeldolgozása, amely a mű első filmes adaptációja. A film a kiállításon látható textiles projekt másik fő inspirációja. Az előadó Radnóti Róza, a film rendezője Kerényi Mihály. A kiállításon a film trailerét láthatják. A teljes zenefilm a kiállítás záróeseményén, november 26-án lesz látható.
© design without borders / Copyright
Provider / Szolgáltató
Name / Név: Unikát Bt
Location / Helyszín: 1188 Kölcsey u 104
TAX No. / Adószám: 28534820-2-43
Representative / Képviseli: Radnóti Tamás
Email: designwithoutborders@gmail.com
Phone / Telefon:+36-20-913-54-32
Fővárosi Törvényszék Cégbírósága
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
Service provider / Webszolgáltató:
Ruffnet Zrt. (2724 Újlengyel, Határ utca 12.)