Pájer Emília
A Ferenczy Noémi díjas textilművész a több dizájnergeneráció számára meghatározó
Iparművészeti Vállalat szövőüzemében hosszú évtizedekig jacquard textilek tervezőjeként tevékenykedett, emellett az Iparművészeti Főiskola (ma MOME) tanára volt. Az alkalmazott munkákon túl egyedi textileket is készített különféle galériák részére. 1990 óta jellemzően kézi, nyüstös szövőszéken dolgozik, ősi puritán eszközökkel. „Mondanivalómat szigorú, leszűkített módon kell tolmácsolnom: eszközöm a vonal, jelen esetben a fonal. A különböző vastagságú, struktúrájú, színű fonalakkal, mint grafikai eszközzel »rajzolom« textiljeimet”.
Az V.TEXHIBITION kiállításon szereplő textiled milyen technikával, hol és milyen inspiráció alapján készült?
A kiállításra készült anyagom mondható függönynek. Négy nyüstös kézi szövőszéken készült. Ez egy nagyon egyszerű, ősi módszer, amelyen az adottságaiból adódóan rendkívül kicsi a „mintázási” lehetőség. A legfőbb inspirációm ezeknek a korlátoknak a tágítása. A színek speciális keverésével árnyalatokat hozok létre úgy, hogy azok egy bonyolultabb szövési eljárás hatását keltsék. Általában a természetből vett színhatások leszűrt megjelenítésére törekszem.
Miért tartod fontosnak a TEXHIBITION projektet?
Ez a kiállítás nagyon fontos számomra. Mivel a szakma javának alkotásait gyűjti össze, fontos összehasonlítási fórum, és így az önértékelés egy sajátos és szerintem elengedhetetlen eszköze. Ebben a közegben a saját munkámat is másként, sokkal reálisabban látom! Új irányokkal, anyagokkal, törekvésekkel találkozom itt, ami rendkívül lényeges a saját munkásságom kontextualizálása, pozicionálása szempontjából.
Ha döntési helyzetbe kerülnél, mit tennél, hogy összehozd a textiltervezőket és -gyártókat?
Én még egy eleven, jól működő textilipar idején kezdtem a pályámat, így különösen szomorú látni, hogy milyen helyzetben van ez az iparág. A régi szövőgyárak mára teljesen eltűntek, nyomaiban sem maradt meg semmi ebből a virágzó területből.
