Gryllus Samu – Kertész Krisztián ANSaw
interaktív installáció

Az alapötlet egy korábbi munkám tulajdonképpeni mellékterméke. A 2016-2017-es évadban a Magyar Állami Operaházban bemutatott Két Nő című kamaraopera része volt, hogy a közönség átvonult az Operaház asztalosműhelyén, ahol egy csellista és egy körfűrészt használó asztalos duóját hallgathatta. Az előadás után keletkezett fadarabokat nézegetve kezdtem el azon gondolkozni, hogy hogyan lehetne ezeket a tárgyakat, melyek egy hangzás létrehozása nyomán születtek meg újrahasznosítani, és segítségükkel hangot előállítani. A végleges megoldásban alkotótársként Kertész Krisztián kapcsolódott be, aki az alapötletet kibontva megvalósította az ANSaw elektronikai hátterét. A kiállított tárgy végül Berlinben Wahorn Simon, illetve Sopronban Balogh Tamás asztalosműhelyeiben és keze munkája nyomán nyerte el végleges formáját. Az előbbiben keletkeztek azok a fadarabok, melyek az ANSaw zenei szabályainak ismeretében kiváltották az eredeti operaházban vágott fadarabokat, és arra várnak, hogy a bennük rejlő zeneiséget a “fűrész” megmutathassa. Az installáció elnevezése a saw – azaz fűrész, valamint az ANS elektronikus hangszer nevének összevonásából született. Az ANS – melynek elnevezése egyébként Szkrjabin monogramja – egy vizuális felületen keresztül irányítható ún. fotóelektronikus hangszer, Jevgenyij Murzsin 1937-től 57-ig fejlesztett találmánya, melynek hangja többek között a Sztalker című filmből is ismerős lehet. Az ANSaw szemben analóg névrokonával egy egyszerűbb Korg analóg szintetizátort használ hangkeltésre. Bemeneti paramétereit nem hagyományos módon állítjuk be, azok egy mikrovezérlőn keresztül 32 fényérzékelőtől kapott adatok alapján változnak összetett szabályszerűség szerint. A fényérzékelők megvilágítását a látogatók változtatják a mellékelt mintázott fadarabok és fűrészlapot helyettesítő fénynyaláb segítségével. G.S.