Alvar Aalto
alvaraalto.fi

Észak-Európa országainak a tárgy- és formakultúrája olyannyira egyedi karakterrel bír, hogy a térségre jellemző stílus önálló, iskolát és új értékrendet is teremtő irányzatként vált ismertté világszerte. A skandináv dizájn egyként jelöl azonnal felismerhető tervezői attitűdöt, gazdag szellemi örökséget és kulturális tradíciót, természeti ihletettséget, formai szerénységet és „időtlen” szépséget.
Alvar Aalto a finn dizájn egyik legfontosabb szereplője, akinek, bár építészként diplomázott és nemzetközi hírnevét is építészeti munkáival alapozta meg, érdeklődését korán felkeltette a formatervezés. Saját irodáját 1923-ban hozta létre, amely egészen haláláig, 1976-ig működött. Alkotói tevékenységét a humanista szemlélet és a racionalista gondolkodásmód együttese jellemezte. Épületeit a környezeti adottságok és a helyben található alapanyagok felhasználásának maximális figyelembevételével alkotta meg, és bútoraira is a természetes matériák és az organikus formák jellemzők. Hosszasan kísérletezett a hajlított rétegelt lemez kifejlesztésével, amelyet a rideg acél csőváz alternatívájaként alkalmazott. Tárgyainak lágy ívei és átgondolt arányai hatalmas sikert hoztak számára.
Közülük a leghíresebb a finom ívekkel csábító Paimio karosszék, melyet az azonos nevű szanatóriumba tervezett 1932-ben, illetve a 901-es sorszámmal jelölt zsúrkocsi 1936-ból, amelynek referenciái között az angol teakultúra és a japán építészet egyaránt megtalálható. Mindkét darabot Aalto 1935-ben Artek néven alapított saját bútorgyára gyártotta, amely a mai napig működik, és a finn dizájneré mellett kortárs alkotók termékeit is árusítja.
Szabadúszóként több üveggyárral is együttműködött, legismertebb üvegtárgya az eredetileg a helsinki Savoy étterembe szánt azonos nevű váza. Az 1937-ben bemutatott, kézzel fújt objekt kontúrja a finn tavak hullámosan szabdalt partjait idézi, és a természeti formák absztrakciójának máig egyik legszebb példája. Nem véletlen, hogy ma is többféle változatban szerepel az Iittala kínálatában. Aalto terveinek jó részét egy bizonyos épülethez szervesen kapcsolódó elemként aposztrofálta, amelyeknek progresszivitását és örökérvényűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos eredeti darabot jelenleg is használnak Finnország-szerte.