Vajon bűn-e meglátni a szépet a színes műanyag szemétben?
Csizik Balázs szuprematista képekre emlékeztető művészi kompozíciókat alkot a tengerparton talált plaszik hulladékból
Az emberiség egyik legsürgetőbb feladata csökkenteni az óceánok szennyezettségét, hiszen az előrejelzések szerint 2050-re már több lesz ott a műanyag, mint hal. Eddig nagyjából 150 millió tonna hulladék került a vízbe, de ez a szám napról-napra nyugtalanító mértékben emelkedik. A tengerparton eldobált szívószálak, műanyag poharak, üdítőitalos flakonok, és egyéb szintetikus szeméthalmok látványa ma már sajnos hozzátartozik a tájképhez, de ennél aggasztóbb, hogy szép lassan megfojtják az élővilágot is. Ezek a különböző plasztik darabok olykor érdekes kompozíciókba rendeződnek, amelyekben, ha nehezen is, de felfedezhető egyfajta esztétikum. Ennek bemutatására vállalkozik a sorozat, amelyben a műveket a befogadó egyszerre érzékeli műtárgyként és egy megoldandó probléma dokumentumaként.
Csizik Balázs vizuális kommunikáció szakon szerezte mesterdiplomáját, kutatási területe a kortárs magyar absztrakt fotográfia helyzete. Elsősorban a kortárs építészet és az absztrakt művészeti irányzatok érdeklik. Azon túl főként a századforduló konstruktivista alkotóinak munkásságát, a szín és forma redukciójára épülő műveiket vizsgálja. Képeire a síkidomokkal való játék, az ebből kiinduló kompozíció jellemző.
A sorozat személyes tisztelgés a szuprematizmus megalkotója, a zseniális Kazimir Malevics előtt.
Csizik Balázs
visual artist
