Arpad Dobriban
Az étel, mint a kulturális kapcsolódások példája – Arpad Dobriban és a Churut gyűjtemény
A művész projektjeiben a fözéssel mint müvészeti tevékenységgel foglalkozik. Munkáinak tárgya nem csak az ételkészités maga, hanem annak tágabb kontextusa.
Bizonyos ételek egyfajta vezérfonalként vezetnek vissza a múltba; a kollektív emlékezetet segítségül hívva keltik az összetartozás érzését, és mutatják meg honnan is származunk. A Churut sorozat erjesztett tejből készült szárított termékekből áll, amelyek a világ különböző vidékeiről származnak, Mongóliától, Közép-Ázsián és a Közel-Keleten át, egészen Svájcig. Bár különböző állatok tejéből savanyítják, és rokon eljárásokat alkalmaznak, a forma és a felhasználás annál változatosabb. A módszer Mongóliából származik, ahol azt aaruulnak nevezik.
Az örmény kivándorlók hagyományos ételeinek is része, akik fűszeres változatban készítik és erőleves ízesítésére használják. Hasonló élelmiszert neveznek Kazahsztánban kurtnak, Üzbegisztánban qurutnak, amelyet ott sörkorcsolyaként fogyasztanak. Afganisztánban quroot néven ismert, a jordán változat a jameed, amelyből alaplé készül. Iránban és Irak kurdok lakta részén is létezik szárított savanyított tej. Az itteni neve kask, amelyet vízben oldanak fel, és szószként használják. A görög és ciprusi változat a trahanas. A tejhez itt gabonát kevernek és levesalapként szolgál. A svájci schabziger egy másik európai változat, mely szárított tejsavóból és a kékhere nevű növényből készül. Többek között tésztákra reszelik.
